A brentai Dolomitok különleges hegycsoport, merőben más mint a Dolomitok többi része. Ez nem szubjektív vélemény és nem a hely önmagában vett szépségével kapcsolatos. Személyesen egy sajátos hangulatban, sajátos hegy-feelingben jártam be a gerinc központi részét. Már kora délelőtt felemelkedik a völgyből valami furcsa pára, ami először felhő-csomókká áll össze, majd összefüggő ködös felhőkké alakul. Itt volt az érzésem, hogy felhők felett járunk. Felettünk szikrázó napsütés, éles kontúrokkal, alattunk pedig kavargó fehérségek. Sokszor egy szempillantás alatt körbevesz a köd, majd ismét szétfoszlik. Felhő-játék.
Kora reggel a brentai dolomitok gerincén A brentai Dolomitokban nem lehet naponta fel-le túrázni, indulni és visszatérni a kempingbe mint azt Cortina d’ Ampezzoban tettük. Hosszú völgyek közelítik meg a gerincet, jobb tehát felmenni a gerincre és kb. a 2300 m magasságban levő menedékházakban tölteni az éjszakát. A gerinc központi részét mindkét irányból be lehet járni, ez a leglátványosabb és legnépszerűbb.
Madonna di Campiglio városkából vágunk neki a Brenta gerincnek kora délután, időszűke miatt ismét felvonóval a Grosté házig (2261m). A felhőkről írtam, hogy már a nap első felében megjelennek. Nos, ezen a délutánon, amikor felértünk, köd borított mindent. Itt kellett volna bevállalni az első kábeles utat a gerincen, amelyen 4-5 óra után lehet leereszkedni a Tuckett házig (2271m). Látva a ködöket, inkább a gerinc alatti könnyű 316-os ösvényen indulunk el a Tuckett ház fele.
A menedékház körül még mindig felhők takarják a tájat. Azután, késő délután hirtelen megindul a felhő-játék, kergetőznek, foszlanak a ködök. Többen kiállnak a ház melletti platóra és fotózzák a színjátékot. Előbukkannak a környező sziklák, kiderül, hogy gyönyörű helyen vagyunk: a házzal szemben már látszik a Tuckett hágó, amit egy jókora hófolton keresztül lehet megközelíteni.
Felhőjáték a Tuckett háznál
Egy óra alatt teljesen kiderül az ég. Még egy kevés sötétedésig. Teljesen kiakaszt ez a táj, a kimaradt kábeles út miatti frusztráltságomban nekiindulok egyedül a hágónak. Egyedül teljesen más minden , átértékelődnek a dolgok, jobban kell figyelni minden
A Tuckett ház
Közben megtelt a menedékház. Megérkezett egy magyar csoport is, akik levest főznek a bejárat előtt. Mi sörözünk egyet az ebédlőben, cseverészünk két angollal a dolomitos könyvekről és túrákról. A hangulatát a helynek nagyon élvezem, nem hasonlítható semmihez, az esti kempinges hangulathoz végképp nem. Végre, tényleg olyan érzésem van, hogy a hegyen vagyok. Lefekvés előtt még dumálok egyet a magyar csoporttal, akik másnap ugyanazon az útvonalon mennek majd mint mi: a Via delle Bochette Alte-n. Alig várom.
