Brentai Dolomitok, Via delle Bochette

A brentai Dolomitok különleges hegycsoport, merőben más mint a Dolomitok többi része. Ez nem szubjektív vélemény és nem a hely önmagában vett szépségével kapcsolatos. Személyesen egy sajátos hangulatban, sajátos hegy-feelingben jártam be a gerinc központi részét. Már kora délelőtt felemelkedik a völgyből valami furcsa pára, ami először felhő-csomókká áll össze, majd összefüggő ködös felhőkké alakul. Itt volt az érzésem, hogy felhők felett járunk. Felettünk szikrázó napsütés, éles kontúrokkal, alattunk pedig kavargó fehérségek. Sokszor egy szempillantás alatt körbevesz a köd, majd ismét szétfoszlik. Felhő-játék.

Kora reggel a brentai dolomitok gerincén

A brentai Dolomitokban nem lehet naponta fel-le túrázni, indulni és visszatérni a kempingbe mint azt Cortina d’ Ampezzoban tettük. Hosszú völgyek közelítik meg a gerincet, jobb tehát felmenni a gerincre és kb. a 2300 m magasságban levő menedékházakban tölteni az éjszakát. A gerinc központi részét mindkét irányból be lehet járni, ez a leglátványosabb és legnépszerűbb.

Madonna di Campiglio városkából vágunk neki a Brenta gerincnek kora délután, időszűke miatt ismét felvonóval a Grosté házig (2261m). A felhőkről írtam, hogy már a nap első felében megjelennek. Nos, ezen a délutánon, amikor felértünk, köd borított mindent. Itt kellett volna bevállalni az első kábeles utat a gerincen, amelyen 4-5 óra után lehet leereszkedni a Tuckett házig (2271m). Látva a ködöket, inkább a gerinc alatti könnyű 316-os ösvényen indulunk el a Tuckett ház fele.

A menedékház körül még mindig felhők takarják a tájat. Azután, késő délután hirtelen megindul a felhő-játék, kergetőznek, foszlanak a ködök. Többen kiállnak a ház melletti platóra és fotózzák a színjátékot. Előbukkannak a környező sziklák, kiderül, hogy gyönyörű helyen vagyunk: a házzal szemben már látszik a Tuckett hágó, amit egy jókora hófolton keresztül lehet megközelíteni.  

Felhőjáték a Tuckett háznál

Egy óra alatt teljesen kiderül az ég. Még egy kevés sötétedésig. Teljesen kiakaszt ez a táj, a kimaradt kábeles út miatti frusztráltságomban nekiindulok egyedül a hágónak. Egyedül teljesen más minden, átértékelődnek a dolgok, jobban kell figyelni minden lépésre, nagyobb a felelősség. Jó 40 percet mászok a havon a hágóig, magamban örvendezve az új bakancsom miatt: nagyon profi a talpa, egyetlenegyszer sem csúsztam meg a meredek gleccseren. A hágó 2648 m-en van, jó kis bemelegítő volt. Fentről még szebb a kilátás, szépen látszik a másik oldal is. Bámészkodok egy kicsit, azután indulok is vissza a menedékházig. Sötétedés előtt érek le, épp jókor mert a többiek már aggódtak miattam: sőt, el nem tudták képzelni ki lehet az, aki ilyen későn a hágó fele mászik.

A Tuckett ház

Közben megtelt a menedékház. Megérkezett egy magyar csoport is, akik levest főznek a bejárat előtt. Mi sörözünk egyet az ebédlőben, cseverészünk két angollal a dolomitos könyvekről és túrákról. A hangulatát a helynek nagyon élvezem, nem hasonlítható semmihez, az esti kempinges hangulathoz végképp nem. Végre, tényleg olyan érzésem van, hogy a hegyen vagyok. Lefekvés előtt még dumálok egyet a magyar csoporttal, akik másnap ugyanazon az útvonalon mennek majd mint mi: a Via delle Bochette Alte-n. Alig várom.

http://alavigne.net/Outdoors/FeatureReports/ViaFerrata/index.jsp?navpage=vfdetassisbocchettealte

http://www.dolomiti.org/dengl/cortina/ce/ferrate/detail.html?skip=2&gruppo=Brenta&cima=&nvia=&diffeng=

Cristallo, Via ferrata Ivano Dibona

Egy könnyed, légies útvonal a Cristallo hegy gerincén, amit nyugodtan végig lehet járni akár biztosítás nélkül is. Utunk ismét Cotinából indul, de ezúttal a Tre Croci hágó irányában térünk le és közelítjük meg a hegyet. A felvonó mellett döntünk, bár árban kicsit húzós, de felvisz 3000 m-re, egyenesen a gerincre (Rio Gere – Son Forca ház – Lorenzi ház). A Son Forca-nál libegőt váltunk. Kicsit fura alkalmatosság ez a második libegő: szemeteskukához hasonló viharvert doboz, amelyben két személy állva fér el. Utánaolvasva kiderült, hogy valóban elég régi szerkezet, az ‘56-os cortinai téli olimpiára készült eredetileg.

Hatalmas fehér falak és ijesztő mélységek között himbálózunk fel a Lorenzi házig, ahol a gerincet feketés felhők borítják. Elég pocsék az idő és nincs sok értelme várni a napsütésre. A sentiero, vagyis túraösvény a Cristallo függőhíddal kezdődik.

Ezt az útvonalat is használták már a háború idején. A Cristallino d´Ampezzo csúcsra (3008m) nem mászunk fel, mert nem sokat látnánk a körülöttünk levő tájból. Beereszkedünk a Forcella Grande nyeregbe (2874m), amely alatt egy sziklába vájt megfigyelő állomás romjai találhatók.
Pillanatokra felszakadozik körülöttünk a felhőréteg és kivillanak a táj darabjai.

Az ösvény a gerincen vezet továbbra is, kisebb nyergeken keresztül, mely mentén búvóhelyek és lőrések árulkodnak az itt dúlt harcokról. Egy újabb nyeregből törmelékes, meredek oldalon kezdjük meg az ereszkedést . Valamivel lejjebb válik el az útvonal Ospitale fele, amelyen folytatni lehet a Dibona útvonalat, de most úgy döntünk, hogy nem fogjuk végigjárni a 8-9 órás utat.

A gyalogfenyő övezetében szépül a táj, jól esik a rengeteg kőtörmelék után végre a növényzet megnyugtató zöldje. Az ereszkedő elég hosszú, késő délután érünk vissza a Rio Gere parkolóig.

http://www.summitpost.org/route/235913/sentiero-ferrato-ivano-dibona.html
http://www.dolomiti.org/dengl/cortina/ce/ferrate/detail.html?skip=3&gruppo=Cristallo&cima=&nvia=&diffeng=

Tofana di Rozes, Via Ferrata G. Lipella

Cortina d' Ampezzoból indulunk a Tofane csoportba, amely a város felett magaslik. Cortina lenyűgöz a minden irányba tornyosuló hegyek látványával és eleganciájával. A kávézók, szűk utcák és terek délutánonként megtelnek élettel, olaszos nyüzsgéssel.
A Falzarego hágó előtt letérünk a Dibona ház fele. Innen már látszik a Tofanák déli oldala.

Háttérben a Tofanák déli oldala: Tofana di Roses és Tofana di Mezzo

A kocsit a Dibona ház (2083 m) parkolójában hagyjuk és innen araszolunk felfele a 404-es ösvény szerpentinjein, rekkenő hőségben a Tofana di Rozes (valóban rózsaszínű) masszív sziklatömbje alatt. A Tofana di Roses déli fala körülbelül egy 1000 m-es piramis alakú függőleges tömb, ahol rengeteg sziklamászó útvonal van. Talán a legismertebb a magyar vonatkozású Dimai/Eötvös út, amelyet 1901-ben mászott először egy magyar páros: http://www.summitpost.org/route/211567/south-face-dimai-e-tv-s-.html

Ösvény a sziklatömb alatt

Készülődés

Szerencsére nem sokáig izzadunk a déli oldalon: egy sziklafal tövében összegyűlt egy kisebb tömeg, mindenki beöltözik, készülődik. Itt kezdődik a ferráta, egy világháborús alagúttal (galeria Castelletto).

Az első világháborús forontvonal átszelte a Tofana hegycsoportot. A Castelletto toronyban egy osztrák előörs állomásozott, ahonnan megfigyelés alatt tartották az egész völgyet. Az olaszok titokban , 6 hónap alatt 507 m-es alagutat vájtak a hegy gyomrába, ahova 35 tonna dinamitot helyeztek, így akarva megsemmisíteni az osztrák megfigyelőállomást. 1916-ban óriási robbanás rázta meg a környéket, de ez a hadművelet nem sokat változtatott a dolgok állásán.

A via ferrátákról vagy biztosított utakról annyit kell tudni, hogy az olaszok építették őket az első világháború idején, hogy a legelérhetetlenebb helyekről tudjanak támadni az osztrákokra. Németül Klettersteignak nevezik őket, magyarul talán legtalálóbb a vasazott út kifejezés. A sziklákba vert szegek között feszülő vaskábelek és vaslétrák teljesen függőleges sziklafalakon, meredek párkányokon, keskeny kiszögelléseken biztosítják a feljutást.

Jó félórás mászás után evickélünk ki a napfényre a sziklatömb nyugati oldalán. A valódi ferráta még csak itt kezdődik és megkerüli szinte az egész hegyet.

A nyugati oldalban haladunk tovább, a látvány lenyűgöző. Hatalmas, vörösestől-szürkés-feketéig terjedő színárnyalatban pompázó dolomit tömbök között mászunk. Az egész olyan mint egy játék: a kábeleket próbáljuk kizárólag biztosításra használni és a sziklákon keressük a támasztékot.

 

Kb. 2 és fél órás fel-le mászás után ismét háborús romok, szögesdrót darabok árulkodnak arról, hogy valóban itt húzódott a frontvonal.

  Plató háborús romokkal

Tornyok

 

Giussani ház (2580 m)

Végül beereszkedünk a Giussani házhoz, ahol egy-egy jól megérdemelt presszó mellett döglünk le a délutáni nap fényében.

http://www.summitpost.org/mountain/rock/151405/tofana-di-rozes.html#chapter_4

http://www.dolomiti.org/dengl/cortina/ce/ferrate/detail.html?skip=1&gruppo=Tofane&cima=&nvia=&diffeng=Medium

Drei Zinnen / Tre Cime di Lavaredo körút - Paternkofel / Monte Paterno

Erre a túrára vállalkozni augusztusban nem volt a legjobb húzás, de helyismerettel rendelkező tapasztalatot nélkülözve, nem tudtuk mi vár ránk… A Drei Zinnen a Dolomitok, az alpinizmus szimbóluma, fotója szerepel minden dolomitokról szóló könyv borítóján. Ja, és kötelezően a naplemente giccses fényében kell ábrázolni, úgy az igazi. A batyuk tehát a komersz áldozatává váltak, ezzé tette őket a reklám, az ide zarándokoló tömegek… Ha több órás kemény mászás után pillantottuk volna meg őket egy teljesen elhagyatott helyen, valószínűleg tátott szájjal bámultam volna. Így viszont, miután felautóztunk az Auronzo házig (2230 m-re) és onnan rövid sétával megkerültük a tornyokat, csak nyugtáztam, hogy oké, ezek lennének a híres cinnék.

Ez már egy másik csoporthoz tartozik, a sexteni Dolomitokhoz. A körutat észak-keleti irányból járjuk be, jó széles ösvény visz a batyuk alatt a Locatelli ház fele. A Zinnen tavak aprók, de végre megtörik az építőtelepekre emlékeztető salak egyhangúságát.

Cadin csoport a körútról

Az egyik Zinnen tó

Pihenő az útkereszteződésben

Bámészkodás

A Locatelli háztól indulunk a Paternkofel-re, a De Luca – Innerkofler via ferrátán. Ez az északi oldalon vezet a csúcsra, ismét egy világháborús útvonalon. Alagutakon keresztül, lőrések, üregek mellett halad az utunk. Mászás közben itt lőtték le a legendás sziklamászót és túravezetőt, Sepp Innerkoflert a háború alatt az olasz katonák.

Tavak

Frankfurti virsli

A csúcson pár fotó a híres háttérrel a giccs kedvéért, majd indulunk is visszafele a Gamsscharte nyeregbe, ahonnan a sziklafalba vájt ösvényen jutunk a Passaporto nyeregbe. Innen már csak könnyű ereszkedés, ismét tömegben az Auronzo házig.

Paternkofeln / Monte Paterno (2774 m)

Csúcsfotó a híres Drei Zinnen-el a háttérben

Világháborús lőrés

http://www.summitpost.org/area/range/150212/tre-cime-di-lavaredo-drei-zinnen.html
http://www.summitpost.org/mountain/rock/152413/paternkofel-monte-paterno.html

Tavaszi tárnics (Gentiana verna)