Cortina d' Ampezzoból indulunk a Tofane csoportba, amely a város felett magaslik. minden
A Falzarego hágó előtt letérünk a Dibona ház fele. Innen már látszik a Tofanák déli oldala.
Készülődés
Kb. 2 és fél órás fel-le mászás után ismét háborús romok, szögesdrót darabok árulkodnak arról, hogy valóban itt húzódott a frontvonal.
Tornyok
A Falzarego hágó előtt letérünk a Dibona ház fele. Innen már látszik a Tofanák déli oldala.
Háttérben a Tofanák déli oldala: Tofana di Roses és Tofana di Mezzo
A kocsit a Dibona ház (2083 m) parkolójában hagyjuk és innen araszolunk felfele a 404-es ösvény szerpentinjein, rekkenő hőségben a Tofana di Rozes (valóban rózsaszínű) masszív sziklatömbje alatt. A Tofana di Roses déli fala körülbelül egy 1000 m-es piramis alakú függőleges tömb, ahol rengeteg sziklamászó útvonal van. Talán a legismertebb a magyar vonatkozású Dimai/Eötvös út, amelyet 1901-ben mászott először egy magyar páros: http://www.summitpost.org/route/211567/south-face-dimai-e-tv-s-.html
Ösvény a sziklatömb alatt
Készülődés
Szerencsére nem sokáig izzadunk a déli oldalon: egy sziklafal tövében összegyűlt egy kisebb tömeg, mindenki beöltözik, készülődik. Itt kezdődik a ferráta, egy világháborús alagúttal (galeria Castelletto).
Az első világháborús forontvonal átszelte a Tofana hegycsoportot. A Castelletto toronyban egy osztrák előörs állomásozott, ahonnan megfigyelés alatt tartották az egész völgyet. Az olaszok titokban , 6 hónap alatt 507 m-es alagutat vájtak a hegy gyomrába, ahova 35 tonna dinamitot helyeztek, így akarva megsemmisíteni az osztrák megfigyelőállomást. 1916-ban óriási robbanás rázta meg a környéket, de ez a hadművelet nem sokat változtatott a dolgok állásán.
A via ferrátákról vagy biztosított utakról annyit kell tudni, hogy az olaszok építették őket az első világháború idején, hogy a legelérhetetlenebb helyekről tudjanak támadni az osztrákokra. Németül Klettersteignak nevezik őket, magyarul talán legtalálóbb a vasazott út kifejezés. A sziklákba vert szegek között feszülő vaskábelek és vaslétrák teljesen függőleges sziklafalakon, meredek párkányokon, keskeny kiszögelléseken biztosítják a feljutást.
Jó félórás mászás után evickélünk ki a napfényre a sziklatömb nyugati oldalán. A valódi ferráta még csak itt kezdődik és megkerüli szinte az egész hegyet.
A nyugati oldalban haladunk tovább, a látvány lenyűgöző.
Hatalmas, vörösestől-szürkés-feketéig terjedő színárnyalatban pompázó dolomit tömbök között mászunk. Az egész olyan mint egy játék: a kábeleket próbáljuk kizárólag biztosításra használni és a sziklákon keressük a támasztékot.
Kb. 2 és fél órás fel-le mászás után ismét háborús romok, szögesdrót darabok árulkodnak arról, hogy valóban itt húzódott a frontvonal.
Plató háborús romokkal
Tornyok
Giussani ház (2580 m)
Végül beereszkedünk a Giussani házhoz, ahol egy-egy jól megérdemelt presszó mellett döglünk le a délutáni nap fényében.
