Egy könnyed, légies útvonal a Cristallo hegy gerincén, amit nyugodtan végig lehet járni akár biztosítás nélkül is. Utunk ismét Cotinából indul, de ezúttal a Tre Croci hágó irányában térünk le és közelítjük meg a hegyet. A felvonó mellett döntünk, bár árban kicsit húzós, de felvisz 3000 m-re, egyenesen a gerincre (Rio Gere – Son Forca ház – Lorenzi ház). A Son Forca-nál libegőt váltunk. Kicsit fura alkalmatosság ez a második libegő: szemeteskukához hasonló viharvert doboz, amelyben két személy állva fér el. Utánaolvasva kiderült, hogy valóban elég régi szerkezet, az ‘56-os cortinai téli olimpiára készült eredetileg.
Hatalmas fehér falak és ijesztő mélységek között himbálózunk fel a Lorenzi házig, ahol a gerincet feketés felhők borítják. Elég pocsék az idő és nincs sok értelme várni a napsütésre. A sentiero, vagyis túraösvény a Cristallo függőhíddal kezdődik.
Hatalmas fehér falak és ijesztő mélységek között himbálózunk fel a Lorenzi házig, ahol a gerincet feketés felhők borítják. Elég pocsék az idő és nincs sok értelme várni a napsütésre. A sentiero, vagyis túraösvény a Cristallo függőhíddal kezdődik.
Ezt az útvonalat is használták már a háború idején. A Cristallino d´Ampezzo csúcsra (3008m) nem mászunk fel, mert nem sokat látnánk a körülöttünk levő tájból. Beereszkedünk a Forcella Grande nyeregbe (2874m), amely alatt egy sziklába vájt megfigyelő állomás romjai találhatók.
Pillanatokra felszakadozik körülöttünk a felhőréteg és kivillanak a táj darabjai.
Az ösvény a gerincen vezet továbbra is, kisebb nyergeken keresztül, mely mentén búvóhelyek és lőrések árulkodnak az itt dúlt harcokról. Egy újabb nyeregből törmelékes, meredek oldalon kezdjük meg az ereszkedést . Valamivel lejjebb válik el az útvonal Ospitale fele, amelyen folytatni lehet a Dibona útvonalat, de most úgy döntünk, hogy nem fogjuk végigjárni a 8-9 órás utat.
A gyalogfenyő övezetében szépül a táj, jól esik a rengeteg kőtörmelék után végre a növényzet megnyugtató zöldje. Az ereszkedő elég hosszú, késő délután érünk vissza a Rio Gere parkolóig.
